Ahogy a Bem utca végéhez értek, szemben a Zrinyi utcán, a temető nagykapujában egy új prémium kategóriás nagy autó áll.
– Ez Bella autója– ismeri fel a körzeti megbízott.
– Szép autó. Mivel foglalkozott Bella? – kérdezed.
– Budapesten egy gyógyszeripari vállalat felső vezetője, pontosan nem tudom, de azt igen, hogy elég jól keres.
Az autó mögött, a porban egy szőke nőt pillantotok meg. Ahogy közelebb értek, már látjátok, hogy halott. A csendet csak egy kerékpár nyikorgása töri meg, ahogy a Kossuth utca felé veszi az irányt.
– Ez Cecília – ismeri fel az áldozatot a körzeti megbízott.
– Őt nem ismerem, mit lehet róla tudni? – kérdezed
– Bella titkárnője, ha jól tudom, többször is kijött hétvégére. Szombaton láttam a Faluházban a büfében, Andrissal teázgattak. Szokás szerint nagyon csapta neki a szelet, nem bír magával az a pali.
– Már a harmadik áldozat… kezd rémálommá válni ez a nap…
– Nyomozó nézze csak, a porban egy újabb P betű. Az áldozat írhatta bele, de őt is olyan gyorsan érte a halál, hogy nem tudta leírni, hogy Postás. Dél van, Schiffer ilyenkor szokta elfogyasztani a szendvicsét a halastónál, amit a Sarki Csemegében vesz meg a Kossuth utca végén. Siessen, odaküldök egy kollégát és én is megyek, ha felváltottak a helyszínelők.
Ahogy visszafordulsz az autó felé, észreveszel a kerék alatt egy újabb levelet. Ingerülten olvasod az alábbi sorokat:

– Barátom, az az utca egy útvesztő, ott napestig kóborolhat mire megtalál bármit is – mondja a körzeti megbízott. Épp most érkeztek Szentendréről a kollégák két autóval, azonnal oda irányítom őket és én is megyek, több szem, többet lát.
– Rendben, én akkor a halastóhoz megyek, hogy elkapjam a Postást – és elindulsz a Kossuth utca irányába.