A Dunakanyar és környéke a pannóniai születésű katonatisztből lett császár, az utókor által egyszerűen csak „erődépítőnek” nevezett I. Valentinianus (364-375) idején került ismét és ezúttal utoljára a birodalmi külpolitika homlokterébe. A császár, aki küldetésének tekintette a Római Birodalom határainak erődítését, nagyszabású tervet dolgozott ki a Dunakanyar és ez által a provincia hatékonyabb védelme érdekében.
A valentinianusi stratégiai terv első lépéseként kerülhetett sor a Duna partján, a gödi erődtől mindössze néhány kilométerre található folyami átkelő mindkét oldalának megerődítésére. Az átkelő jobb parti erődje, a Szentendrei-szigeten fekvő Szigetmonostor, Horányi révnél, míg ellenerődje a mai Dunakeszi belterületén, a Duna sor 28-31. számú telkeken épült fel, pontosan egymással szemben. Hogy milyen jól választották ki a két erőd pozícióját, jól mutatja az a tény, hogy ugyanott ma is révátkelő működik. Az építkezés célja a közeli gödi objektum munkálataihoz, majd fenntartásához szükséges gyakori és gyors átkelések, kikötések biztosítása és a határforgalom felügyelete lehetett.
Úgy tűnik, hogy e kiserődök végzetét nem véres ostrom és tűzvésszel kísért barbár pusztítás okozta, hanem a Római Birodalom hanyatlása, határvédelmének fokozatos gyöngülése. A 4. század végén az általános újonchiány következtében nem jutott már elég katona a jobb parti határerődök védelmére sem, ezért a megmaradt erők koncentrálása céljából kivonhatták a már feleslegesnek ítélt és állandó veszélynek kitett előretolt erődítmények – minden bizonnyal amúgy is erősen megcsappant – helyőrségét.
A Duna jobb partján lévő limes maradványait, a komp átkelő alatt találod meg pár lépéssel, az aranyat ott szerezheted meg, melyet a helyőrség rejtett el visszatérésükben reménykedve.
A római limesről itt találhatsz további érdekességeket, de a kalandnak még nincs vége, hisz az aranyat meg kell találd és visszavinned a megadott útvonalon G Szabó Istvánnak, hogy meg tudja nyitni a ma is híres Határcsárdáját.